Szókratész halála nemcsak az ókori filozófia, hanem az emberi történelem egyik legemblematikusabb eseménye – erkölcsi bátorságról, a hatalom és az egyén viszonyáról, valamint az igazság melletti kiállásról szól. Az írás arra a kérdésre is választ ad: milyen főzet végzett vele, és miért?

A bürökpohár – Szókratész halála és annak körülményei

Kr. e. 399. Athén. Egy szűk bírósági terem tele feszült tekintetekkel. A vádlott nem más, mint Szókratész, az akkor hetvenéves filozófus, akit azzal vádoltak, hogy megrontja az ifjúságot, és nem hisz az állam által elfogadott istenekben. A per kimenetele ismert: Szókratészt bűnösnek találták, és halálra ítélték. Az ítélet végrehajtása – a méregpohár kiürítése – azonban nemcsak fizikai megsemmisülés volt, hanem egy filozófiai állásfoglalás, ami örökre beírta magát a gondolkodás történetébe.

Mi volt a méregpohárban? – A bürök szerepe

Szókratész a bürök (latinul Conium maculatum) nevű mérgező növény főzetét itta meg. Ez az egyik leghírhedtebb halálos méreg az ókorból. A bürök egy esernyős virágzatú, magas növény, amelynek minden része toxikus. A benne található koniin nevű alkaloid bénítja a központi idegrendszert: először az alsó végtagokat, majd fokozatosan halad felfelé, mígnem leáll a légzőizmok működése. Az áldozat teljes tudatánál marad, miközben teste lebénul. Szókratész is így halt meg: békésen, beszélgetve tanítványaival, amíg teste lassan elernyedt.

Miért ítélték halálra Szókratészt?

A vádak felszínesen így hangzottak: új istenek bevezetése, az állami istenek tagadása, valamint az ifjúság megrontása. De a háttér jóval komplexebb. Szókratész nem írt semmit: filozófiája élő szóban hatott, a dialógus, az irónia és a kérdezés mestereként vitatta meg az erkölcs, az igazság, a tudás és a hatalom természetét. A kérdések, amelyeket feltett, kényelmetlenek voltak – különösen azok számára, akik a demokrácia árnyékában politikai hatalmat gyakoroltak. Tanítványai között több olyan figura is volt, akik később az athéni demokrácia ellen fordultak, például Alkibiadész vagy Kritiasz – utóbbi a harminc zsarnok egyik vezetője lett.

A per tehát politikai indíttatású is volt. Szókratész a per során sem könyörgött kegyelemért, nem volt hajlandó kompromisszumot kötni: azt vallotta, hogy az igazság keresése magasabb rendű kötelesség, mint az állam elvárásainak való engedelmesség.

A halál pillanata – Platón beszámolója

Platón – Szókratész egyik legkedvesebb tanítványa – nem volt jelen a kivégzésen, de részletes beszámolót írt róla a Phaidón című dialógusban. A mű az utolsó nap eseményeit meséli el, egyfajta filozófiai testamentumként. Szókratész nem félt a haláltól, sőt úgy tekintett rá, mint a lélek felszabadulására a test börtönéből. Az utolsó beszélgetések a lélek halhatatlanságáról, a halál utáni életről szóltak.

A kivégzés során, miután megitta a bürökfőzetet, tanítványai könnyezve nézték, ahogy teste lassan lebénul. Szókratész utolsó szavai ezek voltak: „Kritón, tartozunk Aszklépiosznak egy kakassal – ne felejtsd el kifizetni!” Aszklépiosz a gyógyítás istene volt – Szókratész ezzel azt üzente, hogy halála nem vég, hanem gyógyulás a lélek számára.

A filozófus, aki életével tanított

Szókratész halála a filozófiatörténet egyik legnagyobb példája arra, hogy mit jelent az elvekhez való hűség. Nem próbált meg elszökni, noha barátai megszervezték volna – nem könyörgött a bíráknak, nem kérte az életét. Halálával azt tanította, hogy az igazság fontosabb az életnél is. Az ő halála egyfajta mártíromság volt – nem vallási értelemben, hanem mint az etikus ember mintaképe.

Utóélet és örökség

Szókratész emlékét tanítványai – legfőképp Platón – őrizték meg. Bár ő maga nem hagyott hátra írásos műveket, tanításai a dialógusokon keresztül évszázadok óta hatnak. A „szókratészi módszer” – az irónia és a kérdezés ereje – ma is él a kritikai gondolkodásban, a jogban, az oktatásban. És a halála egy örök kérdés köré épül: milyen árat vagyunk hajlandók fizetni az igazságért?

Forrás:

wikipedia

Felső kép: Jacques-Louis David festménye Szókratész haláláról / wikipedia