A sport története


A sport több mint puszta mozgás: meghatározott célú tevékenység, amely a mindennapoktól elkülönített térben zajlik. Lehet a cél a testedzés, a versengés, a szórakozás, az eredmény elérése vagy a képességek fejlesztése – sőt, gyakran mindez egyszerre. A sport jellege mindig a kitűzött céltól, a sportoló képességeitől és bátorságától függ. Maga a „sport” szó a francia desporter szóból ered, ami eredetileg a mulatságoknak élő embereket jelentette. Angliában a 15. század közepén tűnik fel először a „szórakozás, időtöltés” értelemben, majd a 16. századtól már különféle játékokra, főleg szabadban végzett tevékenységekre alkalmazták. Ekkor még nem társították a görög agón (verseny, mérkőzés) vagy athlon (küzdelem díjért) jelentéséhez.


A fotó forrása: pixabay

 

A sport története az idők során

A sport fejlődése nem csupán az emberi mozgásról szól, hanem a társadalmi változásokról és az emberi képességek átfogó fejlesztéséről is. Már az ősidőkben is lehetett rá következtetni, hogy a sport egyszerre szolgálta az öncélú készségfejlesztést és a gyakorlati alkalmazhatóságot. Bár a bizonyítékok ritkulnak, ahogy visszafelé haladunk az időben, a sport valószínűleg az emberiséggel egyidős jelenség.

 

Őstörténet

A történelem előtti korokból fennmaradt barlangrajzok, például az ausztráliai, afrikai és a francia Lascaux-beli leletek, rituális ceremóniákat, íjászatot, úszást és más szabadidős tevékenységeket ábrázolnak.


Vadló képe a lascaux-i barlangban, forrás: wikipedia


A líbiai sivatag kőkorszaki rajzai is bizonyítják, hogy már ekkor létezett a „sport” fogalma: a rajzok más egyebek mellett íjászatot és úszó embereket ábrázolnak. Maga a művészet nem más, mint példa azokra a tevékenységekre, amelyek nem a létfenntartás problémakörébe tartoznak, és bizonyítékot szolgáltat arra, hogy volt szabadidő ilyesmik végzésére. Emellett a rajzok más tevékenységeket is bemutatnak, mint a ceremóniák, a készségfejlesztő vagy szórakoztató elfoglaltságok.


Albrecht Dürer festménye, a fotó forrása: wikipedia


A sport gyökerei tehát összefonódnak az emberiség történetével. Képzelj el például egy kőkorszaki törzset: a nap már lebukóban, a fiatalok a homokban versenyeznek, ki tud messzebbre hajítani egy gerelyt, vagy ki tud gyorsabban átszaladni a patakon. A szülők mosolyogva figyelik, mert tudják: ezek a játékok nemcsak szórakozási céllal vannak, hanem a túléléshez is szükséges ügyességet fejlesztik.

 

Mezopotámia

Az első dokumentált sporttevékenységek Mezopotámiában jelennek meg, elsősorban a birkózás formájában. A Gilgames-eposzban Gilgames és Enkidu birkózásai nem csupán történeti anekdoták, hanem a fizikai képességek és a stratégiai gondolkodás összevetésének első írásos bizonyítékai.


Héraklész legyőzi a lernéi Hüdrát, a fotó forrása: Antonio del Pollaiuolo, wikipedia


Az i. e. 3. évezredből fennmaradt leletek között már ökölvívás és előkelő vadászat is található, amelyek mind szabadidős, mind gyakorlati célokat szolgáltak. A palota kertjében gyűltek össze az emberek, szurkoltak, fogadtak a mérkőzés kimenetelére – és minden egyes fogás, minden elkapott kéz egy-egy történetet adott a közösségnek, amit később tovább meséltek a következő generációnak.

 

Ókori Kína

Kínában már i. e. 4000 körül is ismert volt a sport, amely szorosan kapcsolódott a mindennapi élethez, a katonai készségekhez és a szórakoztatáshoz. Az idősebb generáció adta át a tudást, a mesterek figyelték a fiatal tanítvány minden egyes mozdulatát. Minden gyakorlat, minden akrobatikus ugrás a jövő harcosát és sportolóját készítette elő.

 

Falfestmény a Saolin kolostorból, a 19. század elejéről: Saolin szerzetesek harcművészeti bemutatója, a fotó forrása: wikipedia


A gimnasztika népszerű volt, és a kínai akrobaták ügyessége ma is világszerte elismert, bizonyítva a sport hosszú hagyományait. 

 

Ókori Egyiptom

A Nílus partján egy fiatal fiú először próbálkozik a birkózással: a mestere türelmesen mutatja, hogyan kell esni, felállni, és egy-egy jól irányzott fogással elcsípni az ellenfelet. A folyó hűvös vizében úszó barátai nevetnek, de mindenki tudja: a játék ma tanulás, holnap pedig valódi verseny - valahogy így lehetne elképzelni az egyiptomi sport történetének kezdetét.


Hettita harci szekér (egyiptomi falfestmény rekonstrukciója), forrás: Paul Volz, wikipedia


Az ókori Egyiptom sportjai ugyanis a Nílus köré szerveződtek: az úszás, horgászat, gerelyhajítás, magasugrás és birkózás mind a mindennapi élet részét képezték. Ptahhotep masztabájában i. e. 25. századi birkózó-reliefek tanúskodnak az első ismert sportágról. A későbbi korokban labdajátékok, ökölvívás és botvívás is megjelentek, míg az Újbirodalom idején a kocsiversenyek is a sport részévé váltak.

 

Ókori Görögország

Az ókori Görögországban a sport már szerves része volt a kultúrának. A görög mítoszok hősei nemcsak erősek és ügyesek, hanem ravaszak is – és képességeik fejlesztésére olyan sporttípusok szolgáltak, mint a birkózás, futás, ökölvívás, gerelyhajítás, diszkoszvetés, kocsiversenyek és a ma már nem űzött fegyveres futás vagy helyből távolugrás. A fiatal atlétát a közönség éltette, de ő csak a saját szívére figyelt: minden futás, minden dobás egy lépés afelé, hogy hőssé váljon a saját történetében. A győztes serleget nem csupán a dicsőségért kapta – hanem a város, a család és az istenek elismeréséért.

 

Pankrátorok egy i. e. 5. századi athéni vörösalakos külikszen, forrás: Marie-Lan Nguyen, wikipedia


A görögök az athlon (díjazott versengés) és az agón (harci küzdelem) fogalmait a gyakorlatban összekapcsolták: aki jól szerepelt a versenyeken, az a harcban is megállta a helyét. A versenyeket gyakran emlékekre rendezték, például a homéroszi Iliász szerint Patroklosz halála utáni versenyekre, ahol a győztesek jutalmat kaptak, a többiek semmit.

 

Minószi ifjak ökölvívómeccse (Kr.e. 1500), a knósszoszi palota freskója, forrás: wikipedia


Az olümpiai játékokat négyévente rendezték Olümpiában, és nem csupán sportesemények voltak: az egyéni teljesítmények, a kultúra, művészet, építészet és az istenek tisztelete is a játék része volt.


Római bronz reprodukciója Mürón Discobolosának, 2. század, forrás: wikipedia


Az olümpiai mellett léteztek iszthmoszi, nemeai és püthói játékok, valamint helyi versenyek, például Athénban a Panathénaia és Spártában a Karneia. A játékok idejére minden háborút szüneteltettek, a nyilvános kivégzéseket felfüggesztették, így a sport békés keretek között mérhette össze az embereket.

 

Modern európai és a világsport fejlődése

Az ókori olimpiáktól napjainkig a sport egyre inkább szabályozottá és szervezetté vált. Az élelemszerzéshez és túléléshez szükséges tevékenységek, mint a vadászat vagy a horgászat, szórakozás céljából is elterjedtek. Az ipari forradalom idején egy angol városi fiú első alkalommal állt ki egy kerékpárversenyen: izgalom, porfelhő, a tömeg biztatása. Nem nyert, de a verseny öröme és a fizikai kihívás élménye örökre megmaradt neki. Ez a pillanat adta az első lökést a profi sport és a tömegszórakoztatás kialakulásához. A sport tömegek számára is elérhetővé vált.


A modern sportokat nagy fokú szervezettség és bonyolult szabályok jellemzik, forrás: wikipedia


A modern kommunikáció, a média és a professzionalizmus tovább növelte a sport népszerűségét. Ma az extrém és veszélyes sportok is egyre vonzóbbak, hiszen lehetőséget adnak a mindennapi rutinból való menekülésre, izgalomra és önmagunk próbára tételére.

 

Forrás:

wikipedia

Felső kép: 1896. Nyári Olimpia, forrás: wikipedia

Tetszett a cikk?

 

 

StoryVilága cikkajánló

További cikkek »