Nehéz úgy írni egy könyvről, hogy közben ne akarj mindent elárulni róla, mert akkor új olvasóként már nem lesz olyan élmény, mint ami nekem volt. Kevés olyan könyv van, amely már az első oldalakon képes beszippantani, majd a végére úgy elengedni, hogy az ember csak ül csendben, és próbálja feldolgozni, amit olvasott. Brandon Hackett Eldobható testek című regénye pontosan ilyen.

Nem is könnyű egyetlen műfajba besorolni. Sci-fi? Disztópia? Talán mindkettő, de valójában ennél több. Ez a könyv nem pusztán egy jövőképet vázol fel, hanem egy olyan világot, amely ijesztően logikusnak és elképzelhetőnek tűnik.

A történet 2338-ban játszódik, egy olyan jövőben, ahol a Föld már csak emlék. Az emberiség a Naprendszer különböző pontjain él tovább: a Jupiter és a Szaturnusz lakhatóvá tett holdjain, valamint mesterséges életterekben, aszteroidák belsejében. Mindez egyetlen ember víziójából született meg: Melvin Kadekéből, akit sokan az emberi civilizáció megmentőjeként tisztelnek.

De Hackett története nem áll meg a grandiózus háttérnél. A középpontba egy nyomozás kerül: Vireni Orlando ügyésznő meg van győződve arról, hogy Kadek nem hős, hanem felelős lehet azokért a pusztító napkitörésekért, amelyek a Földet lakhatatlanná tették, és milliárdok halálát okozták. És itt válik igazán érdekessé a történet: az áldozatok egy része nem tűnt el végleg. Digitalizált tudatként visszatérnek – és egy teljesen új létformát hoznak magukkal.

Ez az a pont, ahol az Eldobható testek igazán szintet lép. A regény egyik legizgalmasabb ötlete az a technológia, amely lehetővé teszi, hogy az ember megszabaduljon a saját testétől, és gyakorlatilag legyőzze a halált. Az „eldobható testek” koncepciója egyszerre lenyűgöző és nyugtalanító. Mert bár a halhatatlanság ígérete csábító, az ára és következményei alapjaiban rengetik meg mindazt, amit emberinek gondolunk.

Ami különösen erős, az a kivitelezés. Hackett nem siet, hanem precízen, rétegről rétegre építi fel ezt a világot. A feszültség végig jelen van, mégsem tolakodó. A karakterek élnek, döntéseiknek súlya van, és ezáltal a történet nemcsak látványos, hanem személyes is marad.

És közben ott húzódik végig a könyv igazi ereje: a kérdések. Mit jelent embernek lenni egy olyan világban, ahol a test már csak egy cserélhető eszköz? Hol van az identitásunk határa? És valóban győzelem-e a halál felett aratott diadal, ha közben elveszítünk valami alapvetőt önmagunkból?

A regény végig feszes, izgalmas, és egyetlen pillanatra sem engedi el az olvasót. Nincsenek üresjáratok, nincs felesleges kitérő – minden oldal hozzátesz valamit ehhez az intenzív élményhez.

Kiadó: Agave Könyvek

A szerző, Brandon Hackett – polgári nevén Markovics Botond – a kortárs magyar sci-fi egyik meghatározó alakja. Többször is elnyerte a Zsoldos Péter-díjat és a Monolit-díjat, művei közül pedig az Eldobható testek mellett a Xeno és Az időutazás napja is kiemelkedő. Emellett az SFmag.hu spekulatív fikciós portál egyik alapítója, ami jól mutatja, mennyire aktív és fontos szereplője ennek a műfajnak.

Az Eldobható testek számomra nemcsak egy olvasmány volt, hanem élmény is. Az a fajta könyv, amit bátran tudok ajánlani bárkinek, aki szereti a jól megírt, intelligens, gondolatébresztő, mégis sodró lendületű történeteket. És az is biztos: nem ez volt az utolsó találkozásom Brandon Hackett világával.

Ha létezik modern, emlékezetes és igazán elgondolkodtató sci-fi – akkor ez az.

5/5

Megjegyzés: A cikkben szereplő könyvajánlás nem szponzorált tartalom. A könyvkiadó és a kiadói információk feltüntetése kizárólag tájékoztató jellegű, illetve a könyv pontos beazonosítását szolgálja. A könyvborító és adatok forrása a kiadó hivatalos oldala.

Forrás: 

Felső kép: Alican Helik / pexels