Egyszer régen élt egy kegyetlen király, akinek a hatalom és az uralkodás minden másnál fontosabb volt. Azonban egyetlen lánya, Miao Shan hercegnő, teljesen más értékeket követett: jószívűségét, együttérzését és mások iránti tiszteletét mindennél előbbre helyezte. Amikor apja politikai házasságra akarta kényszeríteni, hogy erősítse országát, Miao Shan határozottan visszautasította. Szavai így hangzottak: „Csak akkor megyek férjhez, ha ezzel véget vethetek a világ szenvedésének.”

Ez a bátorság azonban haragot váltott ki az apjából. Büntetésből kolostorba zárták, ahol a hercegnő a saját békéjét és bölcsességét használta arra, hogy segítsen másoknak: ápolta a betegeket, vigasztalta a szenvedőket, és tanította a szeretet és a türelem fontosságát. A kolostorban töltött évek alatt Miao Shan olyan tiszteletet és csodálatot vívott ki magának, hogy sokan már csodaként emlegették jóságát.

Egy napon a király súlyosan megbetegedett, és az orvosok semmilyen hagyományos gyógymóddal nem tudták meggyógyítani. Egy különleges orvosság létezett csak, de annak előállítása lehetetlennek tűnt, mert elkészítéséhez valakinek önként fel kellett ajánlania a szemét és a karját. Ez az áldozat rendkívüli bátorságot és teljes önzetlenséget kívánt, de ezzel megmenthető lett volna a király élete.

Miao Shan, kilétét titokban tartva, habozás nélkül vállalta az áldozatot; felajánlása azt szimbolizálta, hogy hajlandó minden érzékét és képességét a másokért való szolgálatra adni, még ha ez fájdalommal is jár.

Az apja meggyógyult, de csak később tudta meg, hogy ki volt az, aki életét megmentette. A felismerés mély megbánást váltott ki belőle: rádöbbent, hogy lánya jóságos szíve sokkal nagyobb erővel bír, mint a hatalom, amelyet ő maga birtokolt. Miao Shan története így nemcsak a személyes áldozatról szól, hanem a szeretet és könyörület győzelméről a hatalom és az önzés felett.

A fiatal hercegnő önzetlensége és szeretete annyira meghatotta az isteneket, hogy halála után Buddha felemelte őt a mennybe. Miao Shan lett Guanyin, az Irgalmasság istennője, aki a tiszta szívű hívőknek mindmáig segítő kezet nyújt: meghallgatja a szenvedők imáit, vigaszt nyújt a gyászolóknak, és erőt ad azoknak, akik önzetlenül szolgálnak másokat.

Forrás: Zovek / pixabay

Fenti történet a kínai buddhista hagyomány egyik legismertebb legendája, ami nagyon sok szimbolikus elemet hordoz:

• Önzetlenség és együttérzés: Miao Shan a saját szenvedését is vállalja másokért.

• A hatalom megtagadása: inkább az emberek jólétét választja, mint a gazdagságot vagy politikai előnyt.

• Áldozat és megbocsátás: még az apja elleni önfeláldozás sem keserítette meg, hanem végül megbékéléshez vezetett.

• Transzcendencia: halála után nem tűnik el, hanem egy isteni alakban folytatja a világ szolgálatát.

A Guanyin-kultusz Kínában több ezer éves múltra tekint vissza, és gyakran jelenítik meg ezer karú és ezer szemű formában. Ez a szimbolika arra utal, hogy az istennő minden irányban képes látni a szenvedőket, és minden felé képes segítő kezet nyújtani, ahogyan Miao Shan egykor az emberek szolgálatára adta életét. Japánban Kannonként, Vietnamban Quan Âmként ismert, és mindenhol a könyörület, az együttérzés és a feltétel nélküli szeretet szimbóluma. Amellett pedig, hogy hatalmas népszerűségnek örvend, gyakran női formában ábrázolják, ami ritka a buddhista istenek között. 

Miao Shan élete jó példa arra, hogy a valódi hatalom nem a kényszerből vagy a félelemből fakad, hanem az önzetlenségből, az együttérzésből és a szeretetből. A történet nemcsak buddhista tanítás, hanem univerzális üzenet minden kultúra számára: a legnagyobb erő azé, aki másokat szolgál.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: deselect / pixabay