Amikor az emberek egy repülőtérre gondolnak, általában gyors tranzitot, hosszú várakozást vagy izgalmas utazásokat képzelnek el. Kevésbé jut eszükbe az, hogy valaki akár éveken át az ottani terminálok betonpadlóin, beszűrődő fények és állandó utasáradat közepette élhet. Pedig Viktor Navorski története pontosan ilyen rendhagyó. Bár a világ legnagyobb repülőterein folyamatosan váltják egymást az emberek, Viktor otthona 18 évig a New York-i JFK repülőtér volt – legalábbis a Steven Spielberg által rendezett és Tom Hanks főszereplésével készült Terminál című filmben.

A valóság és a fikció

A 2004-es film egy férfi történetét meséli el: Viktor Navorski, a fiktív kelet-európai Krakozhia ország állampolgára, aki az Egyesült Államokba érkezik, de New Yorkban a JFK nemzetközi repülőtéren az United Airlines / British Airways terminálján reked. Mivel nincsenek érvényes papírjai, megtiltják neki, hogy belépjen az Államokba, ugyanakkor a hazájába sem térhet vissza, egy, az országában kitört polgárháború miatt. A film humorral és szívbemarkoló jelenetekkel mutatja be, hogyan alkalmazkodik a férfi a modern amerikai élethez anélkül, hogy ténylegesen belépne az országba. 

A Tom Hanks által alakított Viktor Navorski. Forrás: DreamWorks / wikipedia

Bár a film erősen dramatizált, a történet alapja valós eseményeken nyugszik: Mehran Karimi Nasseri, egy iráni menekült, valóban több évet élt a párizsi Charles de Gaulle repülőtéren. Nasseri története azonban a filmhez képest sokkal szívszorítóbb és kevésbé hollywoodi. A férfi 1988 és 2006 között, mintegy 18 éven át, a repülőtér egyik tranzitterületén élt, egy kempingszerű szálláson. Egy kék műanyag pad, egy bevásárlókocsi és néhány bőrönd lett az otthona.

Mehran Karimi Nasseri élete a repülőtéren

Nasseri 1945-ben született Iránban. Ifjúkorában politikai okok miatt hazája elhagyására kényszerült, majd hosszú éveken át próbált menedékjogot szerezni Európában. 1988-ban Belgiumban kapott menekültstátuszt, ám útközben elveszítette iratait. Amikor megpróbált repülővel továbbutazni, a francia hatóságok nem engedték belépni az országba, ugyanakkor visszaküldeni sem tudták. Ezért rekedt a párizsi Charles de Gaulle repülőtéren, ahol nap, mint nap szembesült azzal, hogy hivatalosan „sehol sem él”.

Itt élt Mehran Karimi Nasseri, forrás: Saint Martin / wikipedia

A repülőtéren töltött évei alatt Nasseri saját világot épített: az étkezéseket a repülőtér éttermeiből oldotta meg, napjait várakozással, olvasással és más utasokkal való beszélgetéssel töltötte. Lassan a személyzet és az állandó utasok is megszokták jelenlétét, és egyfajta titkos közösségi élet kezdett kialakulni körülötte. Nasseri szigorúan ragaszkodott a repülőtérhez, még akkor is, amikor később lehetősége lett volna máshol élni. Ő lett a modern nomád, aki sehová sem tartozott, mégis mindenkihez egy kicsit. Története világszerte híressé vált, és interjúk, könyvek és dokumentumfilmek formájában is feldolgozták.

Ez volt az otthona majdnem 18 évig. Forrás: Docpi / wikipedia

Az elszigeteltség pszichológiája

Azt, hogy egy ember hosszú távon hogy tud élni egy repülőtéren, nehéz elképzelni. Nasseri példája azonban rávilágít az emberi túlélés, alkalmazkodás és kitartás erejére. Egyetlen helyhez kötve, a külső világ szinte teljes kizárásával élte le élete nagy részét, rutint alakított ki magának, szociális kapcsolatokat épített és mentálisan is stabil maradt végig. Mindez pedig komoly pszichológiai teljesítmény. Nasseri számára a repülőtér volt a biztonságos sziget.

Amíg ő a repülőtér lakója volt, addig mások felnőttek, családot alapítottak, országokat jártak be. Ő pedig mindvégig ott maradt, hol egy padon, hol egy kis sarokban. Különös helyzete egyszerre váltott ki sajnálatot, csodálatot és értetlenséget: hogyan élhet valaki úgy, hogy soha nem mehet sehová, miközben naponta több tízezer ember utazik el mellette?

Kultúra és emlékezet

A történet nemcsak az egyéni kitartásról szól. Megmutatja a társadalom és az állam bürokratikus mechanizmusainak néha kegyetlen arcát, ahol az emberek „elvesznek” a szabályok között. Nasseri története nyomán világszerte elgondolkodtató párbeszéd kezdődött a menekültek jogairól, az adminisztráció rugalmasságáról és a humanitárius hozzáállásról.

A film, amely Tom Hanks főszereplésével készült, a történet érzelmi és humoros aspektusát emelte ki, de az eredeti Nasseri-élet rávilágít arra, milyen kemény és kiszámíthatatlan lehet a valóság.      

Mehran Karimi Nasseri 2006-ban hagyta el a repülőteret, de Franciaországban maradt. A repülőtéren töltött hosszú évek bebizonyították, hogy a kitartás, találékonyság és alkalmazkodóképesség rendkívüli körülmények között is képes életben tartani az embert. 2022 szeptemberében visszaköltözött a repülőtérre, és ott is halt meg szívinfarktusban 2022 novemberében.

Viktor Navorski története a filmvásznon maradandó emléket hagyott, de Nasseri igazi élete arra emlékeztet minket, hogy a valóság sokszor hihetetlenebb, szívbemarkolóbb és mélyebb, mint bármelyik hollywoodi forgatókönyv.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: illusztráció; Anton Porsche / pexels